Megint magamban motyogok.Ezt a bejegyzést még a régi „weblogból" (valójában magára hagyot jegyzetfüzet) ollóztam.
Helyi hatóságnál beadva egy bontási „bejelentési kérelem", ami nem is engedélyezés, így csak 15 napos a határideje. Sima ügy: beadod, 15 napon belül visszaigazolják, csinálod.
Nesze paraszt: a beadás utáni napra datált levelet másfél hét múlva postára adták, hogy befogadták a papírt. Jó. Aztán ezután kb. 15 nappal (beadás után mondjuk 20 nap) közlik, hogy hiányzik egy oldal, amin össze van írva 5 sor, ami ugyan benne van a másik papírkötegben amit kaptak, de ennek az űrlapnak benne köll lennie. Legyen, barátom, persze. Beadjuk esmét.
Tellik-múlik az idő, ahogy a mesékben is szokott, mikor a szegénylegény megy az úton és le se szarja senki. De a legény trükkös, és személyesen érdeklődik, hogy már a nem is tudom hányadik 15 nap telik le, mégis, mi a lócsöcs van?
Hát az van, hogy a papírt szépen elfogadták, minden jó, de tényleg, úgyhogy át is küldték az Országos Tökmindegymi Hivatalnak, akinek véleményeznie kell azt.
Micsinálni?! És hogy fog beleférni ez a 15 napba?
Ó hát nem kell aggódni, jön a kedves válasz, mert nekik nem kötelező semmilyen határidő. Általában 90 apon belül válaszolnak, de ha nem, hát gonosz dolog tőlük. Majd szólnak. Ne hívjam őket, majd ők értesítenek. Türelem.
Eszem megáll. Törvény van róla, ott van belevésve, 15 nap, beadástól. De minek?
Egyetlen szerencse, hogy a magyar ember azért tanul. Az eljárásra eredetileg 2-3 hónapot gondoltam. A 15 napra. Mert azért álljunk két lábbal a földön.
