Meglódulnak ismét az események, az idő kivirult, kihajtottak a mesterek. :-)
Miközben a kerttel tervezgetünk, már számtalan „kellemes” eseményben lehet részünk. Egyrészt kell földet hozni, mert a mostaniban kevesebb a tápanyag, mint egy BigMac™ben, és akkor ennek kapcsán teljes kis menetrend alakult ki, hogy mikor kell gyomirtani az alsó réteget, kivárni a 2 hetet, földet hozni, rügyeztetni, gyomirtani, pihentetni... komolyan, hónapokkal előre már megvan, hogy mit mikor, mert ha nem, csúszik minden.
A füvezés kapcsán (most épp nem cannabis, csak a hagyományos) felmerült a hidrovetés, ami végülis csak azért nem lett, mert ők nem annyira kertterveznek meg cserjéznek, a kertész meg egyben megcsinálja, és nem kell két-három céget barátkoztatni (amúgy így picit drgább a fű, a hidrósok tényleg nem drágák).
Persze akkor jönnek a kérdések, hogy milyen bokrok, meg milyen sövény (az egyik oldalon nincs semmi takarás), és leginkább, hogy milyen fák maradhatnak. Ugyanis az egyik diófa esélytelen, mert ben nő a nagy diófa alatt, az ugrik. A másik meg összeér két meggyfával, és belép a highlander-effektus („csak egy maradhat”). De még kérdés, hogy melyik; az új helyi rendelet szerint immár a telken belüli fagyilkolás is bejelentés-köteles, de az önk. teljesen konstruktív, és azt mondták, hogy ha értelmes okokból és mértékkel csináljuk, akkor még kötelező pótlást sem írnak elő (amit amúgy szeretnénk, mármint nem kötelezően hanem pótolni, mert a keletkező zöld lukat jó lenne befázni).Ja és persze hátul az egyik meggyfa kampec, monília, utolsó stádium, már csak hörög és kapcsolgatja a tévécsatornákat.
Kert kapcsán öntözés, és a lusta ember költsön öntözőrendszerre. Mert különben extrém mennyiségben és időpontokban kellene öntözni, főleg az elején, meg amúgy is amit én öntözök, az fokozott evolúciós nyomás alá esik: csak a mindent kibíró fajták élik túl, tekintve a 3 havi száraz időszakok közötti 500mm-nyi slagolást.
És akkor elértünk a következő vicces részhez: kút. Mert hogy kutat lehet fúrni, vagy ásni, gyakorlatilag csak pénz kell hozzá. Sok.
Ráadásul az egész olyan, mint a lottó: senki nem tudja, hol a víz. Főleg milyen mélyen. Az egyik kútfúró 60 méterről indult, aztán 40-re tippelt, térkép alapján. Egy másik rögtön azt mondta, hogy 100 méter alatt, vagy ott se, ismerőse alapján. Tekintve a fúrás 6-8ezer/méter költségét, ez nagy mennyiségű, nem feltétlenül nyerő lottószelvénnyel egyenértékű.
Az ásott kutak eddig szintén eléggé rizikósak. 35-40e méterenként, jó, hogy elég 15 vagy 20 méter, haha, majdnem ugyanott vagy. És persze ki tudja a vízhozamot? Senki tudja.
Úgyhogy most körbejárás szomszédoknál, hogy kinél mekkora kút van, fúrták vagy ásták vagy Mózes lábnyomára repedt fel, aztán megnézzük, kinek van erre pénze...
Mindenesetre a kert megkapta az első balhorgot, a gyomok (ti. minden ami zöld) már kókadnak...
Miközben a kerttel tervezgetünk, már számtalan „kellemes” eseményben lehet részünk. Egyrészt kell földet hozni, mert a mostaniban kevesebb a tápanyag, mint egy BigMac™ben, és akkor ennek kapcsán teljes kis menetrend alakult ki, hogy mikor kell gyomirtani az alsó réteget, kivárni a 2 hetet, földet hozni, rügyeztetni, gyomirtani, pihentetni... komolyan, hónapokkal előre már megvan, hogy mit mikor, mert ha nem, csúszik minden.
A füvezés kapcsán (most épp nem cannabis, csak a hagyományos) felmerült a hidrovetés, ami végülis csak azért nem lett, mert ők nem annyira kertterveznek meg cserjéznek, a kertész meg egyben megcsinálja, és nem kell két-három céget barátkoztatni (amúgy így picit drgább a fű, a hidrósok tényleg nem drágák).
Persze akkor jönnek a kérdések, hogy milyen bokrok, meg milyen sövény (az egyik oldalon nincs semmi takarás), és leginkább, hogy milyen fák maradhatnak. Ugyanis az egyik diófa esélytelen, mert ben nő a nagy diófa alatt, az ugrik. A másik meg összeér két meggyfával, és belép a highlander-effektus („csak egy maradhat”). De még kérdés, hogy melyik; az új helyi rendelet szerint immár a telken belüli fagyilkolás is bejelentés-köteles, de az önk. teljesen konstruktív, és azt mondták, hogy ha értelmes okokból és mértékkel csináljuk, akkor még kötelező pótlást sem írnak elő (amit amúgy szeretnénk, mármint nem kötelezően hanem pótolni, mert a keletkező zöld lukat jó lenne befázni).Ja és persze hátul az egyik meggyfa kampec, monília, utolsó stádium, már csak hörög és kapcsolgatja a tévécsatornákat.
Kert kapcsán öntözés, és a lusta ember költsön öntözőrendszerre. Mert különben extrém mennyiségben és időpontokban kellene öntözni, főleg az elején, meg amúgy is amit én öntözök, az fokozott evolúciós nyomás alá esik: csak a mindent kibíró fajták élik túl, tekintve a 3 havi száraz időszakok közötti 500mm-nyi slagolást.
És akkor elértünk a következő vicces részhez: kút. Mert hogy kutat lehet fúrni, vagy ásni, gyakorlatilag csak pénz kell hozzá. Sok.
Ráadásul az egész olyan, mint a lottó: senki nem tudja, hol a víz. Főleg milyen mélyen. Az egyik kútfúró 60 méterről indult, aztán 40-re tippelt, térkép alapján. Egy másik rögtön azt mondta, hogy 100 méter alatt, vagy ott se, ismerőse alapján. Tekintve a fúrás 6-8ezer/méter költségét, ez nagy mennyiségű, nem feltétlenül nyerő lottószelvénnyel egyenértékű.
Az ásott kutak eddig szintén eléggé rizikósak. 35-40e méterenként, jó, hogy elég 15 vagy 20 méter, haha, majdnem ugyanott vagy. És persze ki tudja a vízhozamot? Senki tudja.
Úgyhogy most körbejárás szomszédoknál, hogy kinél mekkora kút van, fúrták vagy ásták vagy Mózes lábnyomára repedt fel, aztán megnézzük, kinek van erre pénze...
Mindenesetre a kert megkapta az első balhorgot, a gyomok (ti. minden ami zöld) már kókadnak...
