Egy ideje gyanakvó, sanda oldalpillantásokkal kerülgettem a hőszivattyú földköri nyomásmérőjét. Baráti állapotban 1.7 bar-t mutat, de hát bizony egyideje erősen 1 alatt áll. Amikor már inkább a 0.5-re kezdett hajazni szóltam a gépésznek, hogy mizújs.
Mert ugye ha esik a nyomás, akkor lehet, hogy a csőből eltűnik az anyag. Jó, egy ideig lehet azt mondani, hogy egyre hűvösebb a folyadék és összemegy, de mindennek van határa; ennyire nem mehet össze. És szóval ha eltűnik, akkor az… és magamban elképzeltem a jobbnál-jobb lehetőségeket!
Ereszt a földszonda. Ez az, amivel semmit nem lehet csinálni azon túl, hogy amíg csak csöpög addig utánatölt, ha meg fröcsizik akkor kiiktatni, mert van benne egy környi tartalék. (A második dobás már egy új szonda.) De nem lenne jó.
Persze le van nyomáspróbázva, így vélhetően nem ez van, de ugye a csövek toldva vannak, amikor bemennek a házba, ha ott ereszt ahhoz is ki kell ásni a kertet. Nem lenne jó.
És ereszthet a házban. Mondjuk pl. a falban valahol. Háá-háá-háá!
Igazából nem nagyon vágytam arra, hogy ezek bármelyikre legyen, így vészforgatókönyvek helyett kivártam a gép észt.
Jó, kifújhatod a levegőt: semmi ilyesmi nem volt. :-)
Minden körön van egy nyomáskiegyenlítő tartály (szép, nagy és piros), ez nyom ellen, hogy a folyadék tágulhasson-szűkülhessen anélkül, hogy az egész kóceráj darabokra esne. Nos, ebben a tartályban ugyanúgy nyomás van, mint egy bicikligumiban (mellesleg ránézésre a szelep is ugyanolyan). Ha kimegy a nyomás, akkor… igen, kitaláltad, akkor úgy látszik mintha nem lenne nyomás a csőben. És ha az ember felfújja, akkor pedig CSODA! A nyomás visszajön. Akkor jó, ha kb. félig van (konkrétan nem ez a korrekt módja, de menet közben nincs más). Felfújtuk, mindenki boldog.
Mert ugye ha esik a nyomás, akkor lehet, hogy a csőből eltűnik az anyag. Jó, egy ideig lehet azt mondani, hogy egyre hűvösebb a folyadék és összemegy, de mindennek van határa; ennyire nem mehet össze. És szóval ha eltűnik, akkor az… és magamban elképzeltem a jobbnál-jobb lehetőségeket!
Ereszt a földszonda. Ez az, amivel semmit nem lehet csinálni azon túl, hogy amíg csak csöpög addig utánatölt, ha meg fröcsizik akkor kiiktatni, mert van benne egy környi tartalék. (A második dobás már egy új szonda.) De nem lenne jó.
Persze le van nyomáspróbázva, így vélhetően nem ez van, de ugye a csövek toldva vannak, amikor bemennek a házba, ha ott ereszt ahhoz is ki kell ásni a kertet. Nem lenne jó.
És ereszthet a házban. Mondjuk pl. a falban valahol. Háá-háá-háá!
Igazából nem nagyon vágytam arra, hogy ezek bármelyikre legyen, így vészforgatókönyvek helyett kivártam a gép észt.
Jó, kifújhatod a levegőt: semmi ilyesmi nem volt. :-)
Minden körön van egy nyomáskiegyenlítő tartály (szép, nagy és piros), ez nyom ellen, hogy a folyadék tágulhasson-szűkülhessen anélkül, hogy az egész kóceráj darabokra esne. Nos, ebben a tartályban ugyanúgy nyomás van, mint egy bicikligumiban (mellesleg ránézésre a szelep is ugyanolyan). Ha kimegy a nyomás, akkor… igen, kitaláltad, akkor úgy látszik mintha nem lenne nyomás a csőben. És ha az ember felfújja, akkor pedig CSODA! A nyomás visszajön. Akkor jó, ha kb. félig van (konkrétan nem ez a korrekt módja, de menet közben nincs más). Felfújtuk, mindenki boldog.
