Több körös izgalmak után ma megvolt a nagy találkozás.
A ház, pontosabban a házak eladása kapcsán az elmúlt másfél évben nem volt igazán nagy haladás. Volt néhány érdeklődő, némelyik többször is visszanézett, de végül vagy ez, vagy amaz nem jött össze. Nem mesélek a kalandos kocsmárosról, aki megkérdezte a minimál árat, majd bemondott alá 20%-ot, majd bálydövély említette hogy a szerződést viszont kétszer annyiról írjuk, meg a többiekről, nem is érdekes már.
Ma találkozott – ismét – a két vevő, aki az egyik, meg a másik felét akarja megvenni, és tisztáztuk az esetleges lehetséges problémákat is. Megegyeztünk a mi részünkre az árban, pacsi volt, most az ügyvédek élethelyzetének javítására való felkészülés folyikl. A másik oldal is rábólintott (hölgy lévén csak pacsitlanul), így a következő már tényleg az aláírás lesz, még várhatóan ebben a hónapban.
Ha, nem is ha, hanem amikor ez megtörténik, akkor bizony elkezdődik az izgalmas dolog, ami egyrészt megfelelő albérlet keresése az elkövetkező, hmm, majd' 2 évre, és ezzel párhuzamosan az építkezés szervezése. Hóóó-rukk! Húzzad-toljad, indulás....
Leave a comment