Backlog

A szerdai kitűzés azért hozott meglepetéseket, például hogy a telek lejtése nem egyezik meg azzal, amit az érdiek mértek lassan 2 éve, és így a terasz nem 50 cenire, hanem kb. 100 centire van a terepszinttől, ami végülis nem katasztrófa, csak nagyobb lesz a dombocska a végén, meg kicsit kevesebb lépcső lesz a kerti tároló előtt, ami kifejezetten pozitív. A házat amúgy nem tolhatjuk lejjebb, részben, mert szeretve tisztelt hatóságaink zokon vennék, de méginkább azért, mert a garázslehajtó lejtése már így is határesete a kényelmesnek, ennél nagyobb lejtés örömtelen lenne.

Csütörtökön pedig lukak képődtek ott, ahol a majdani pincék lesznek.

Technikailag ma (illetve most már tegnap), pénteken érkeztek a betonvasak. Az ember nem gondolná, de egy ilyen köteg kb 2 tonna (ha jól emlékszem), és van belőle sok: hatalmas vasmennyiség. Az ára is hatalmas.

Azonban az izgalmakat fokozandó eleredt az eső. Ez még nme lett volna konkrétan baj, de a vasszállító 10 m hosszú autó így már erősen labilisan tudott félig befordulva beállni a telekre, és a rápakol, előbb említett szép tömeget képviselő vasak hatására sehova tovább. Viszont a rajta levő kis daru nem bírta megemelni a nagy kötegeket. Az ember meg morgott saját magára, hogy milyen hülye volt. De végülis a flex és sok dolgos kéz kisebb adagokban leimádkozta a vasat az ömlő esőben.

S csak hull, csak hulljon le rá... ezüst eső...

Azért kevés az idő, láthatóan ezt is kutyafuttában írom, a líra iodamaradt, ráadásul majdnem egy hetet csúsztam a nagy eseménnyel...

A lukkal megkezdődött az építkezés, és máris suhanunk az alapozás felé!