Hát igen, azért még néha engem is meglep a sebesség, ha belegondolok, hogy alig bomlott le a régi ház, és már a földszintig terjed a sávalap betonozása.
Miután a pince oldalbetonozása is elkészült talajszintig jött a markoló, és szépen kiásta a ház körvonalát, majd belekerült a szépen előre meghajlítgatott vas (meg ami nem előre, persze), és másnap délben már ömlött is rá a beton (à háromnegyedmillió forint). És ma meg holnap már azzal küzdenek a fiúk, hogy a feltöltés egy részét megszegeljék.
Mert közben persze rájöttünk, hogy a vizet és a csatornát legalább az alsó alap alatti betonozandó rész alatt meg kell csinálni, pedig még nincs víz/csatorna kivitelezőnk, még mindig nincs, mert a drága tervező semmiféle határidőt nem képes betartani, emiatt most persze szívás van. Mindenesetre gyorsan kértünk akkor egy-egy külön árajánlatot az aljára, és aki válaszolt (nem mindenki) azokból kiválasztottunk egy szimpatikusat, aki meg fogja legalább ezt az alját csinálni.
Persze nem egyszerű. A gépész kivitelezők nem vállalnak földmunkát (ahogy T mondta: "el vannak kényelmesedve"), de megegyeztünk hogy magának hoz földmunkást, mert különben csak egymásramutogatás van. Aztán persze mondtam hogy egyezzenek meg, hogy mikor jönne akkor csövet fektetni. Mondta, hogy amikor már a feltöltés le van tömörítve, utána fogja megint kiásni, mert a csatornacsőre nem tömörítünk mert elmozdul és/vagy eltörik. Jó, akkor tömörítés, utána ásás.
Aztán rájött, hogy nem jó ez így, mert a tömörítés teteje kulékavics (azaz az a bazinagy, akár 20 cm-es kövekből álló patakágy), amit 1) nem lehet ásni, 2) nem taktikus az alatta levő földdel összekeverni, mert akkor teljesen értelmetlen, hogy ott van.
Viszont a földet egy menetben és a kavicsot mégegy menetben nem szerencsés, mert gép kell hozzá, aminek a kiállását fizetni kellene...
De aztán mégis ez lesz, mert kihagyni sem érdemes a helyet, mert akkor két zsebkendőnyi kavicsot kellene rátenni, így föld, kiásás, csatorna, föld vissza, kavics.
Juhé.
Leave a comment