Tegnap megérkeztek a faemberkék. Akarom mondani ácsok. Ma már lehet is látni valamit a tető alakjából, pár nap, és vizuálisan látszik (mert amúgy nem tudom, hogy tudna még), hogy mekkora is lesz a túllógás a csüngő csatorna (vagy mi a buzogánynak híjják) mögött, és hogy is fog találkozni a két kontyolt tetőrész. Az is látszik, hogy valóban mekkora hely is lesz a padláson; tényleg kb. annyi, mint a rajzon (pontosabban a 3D bejárás során), vagyis kb 2-3 pici szobányi, vagy egy darab akárminyi, lévén, nem akarjuk egyelőre használni.
Elszaladtunk fakezelő anyagért (mert a színét nekünk kellett kitalálni; a Remmers "dió" fantázianevű anyaga lett a győztes, ami ismeretlen falszínnél elég jó, akarom mondani bátor eredmény), és rohamban, 1 óra alatt meg is fordultunk.
Ezzel párhuzamosan a kőmívesek nem unatkoznak, mert most, hogy felhúzták a falakat újabb szórakozás után néztek. Most épp a garázsbeálló melletti támfalat húzták fel, és megcsinálták a garázsbeálló alapozásának kulékavicsos részét (plusz berendelték a belevaló vashálót). Jó látni, hogy valóban nem egy halálos szakadák meredezik az út és a garázs között, hanem egy kellemes lejtésű utacska - volt értelme ezt a részt egy méterrel hátratolni. Kudos a tervezőnek (köszi, Mariann!).
Leave a comment