Amint azt megállapítottam még márciusban: vagy építkezünk, vagy blogolunk, ahogy látom. Így építkeztünk inkább. Mivel igyekszem vezetni, hogy mikor mi történik, a történelmi vissza- sőt áttekintést megkönnyíti. Nos, lássuk tehát, mi történt március vége óta...
Április elejéig, vagyis majd' két hétig folyt a belső vakolás.
A következő hét mozgalmasabb volt, mert nekiesett a burkoló a pincétől kezdve az előszobán át a fürdőkig a lapoknak, a festő a helyiségeknek (belülről persze), bekerültek az ablakok a helyükre, majd a redőnyök is. Kalandos útjának végén (kereskedő messzi vidékről - albérlet - ház - albérlet - ház) helyére került a zuhanytálca is, ami relációban volt az aljzatbetonnal, a padlófűtéssel és a gépészekkel, akik beállították. Ugyanezen hét szombatján áram alá került a ház.
A következő héten megérkezett a bejárati ajtó, amit lezártunk, hogy a nép ne azon járjon át.
A burkoló szintén itt, a hét elején szedte fel az egész folyosót, mivel az a folyosó végére már több, mint 5 centit "kanyarodott", majd nekiállt újra. Közben kávázás az ablakoknál, kerti tároló ajtaja (ennek beszereléséhez a kőművesek a saját áthidalójukat aranyfüst vékonyságúra vésték) és a biztonsági ajtó a pincébe került be, ez utóbbinál ismét kiderült, hogy acélajtót nem szabad kőművesekkel berakatni, mert ötször annyi időbe kerül, és akkor sem biztos, hogy 100%-os. Sokszor kellett nekifutniuk.
Az ablakosok ismét állítottak a teraszajtón. Ez egy érzékeny pont, mivel kifejezetten ezért választottuk ezt a profilt/gyártót, mert az anyjuk életére esküdöztek, hogy bizony minden alkatrészük (zsanér, ablakkeret, stb) elbírja a 240 cm magas, 90 cm széles 3 rétegű üveges erkélyajtót; ehhez képest már a második napon akadozott. (Ezzel kapcsolatban még fognak jönni.)
Apró finomságként (férfiembernek) elindult az első elektromos kütyü: bekerült az áram a garázsajtóba. Megy fel, és le, és fel, és le... mintha csak egy szellő hintáztatná a... bocs, elkalandoztam.
A következő hét a riasztóval kezdődött, mivel zárhatóvá vált a ház. (Ezzel párhuzamosan indult a biztosító lakásbiztosítási érdeklődésem, melyre a T. kollégáik a végbelük termékét sem pazarolták reám, de ez csak később derült ki, amikor azt vettem észre, hogy nem jelentkeztek.) Viszont helyére került a kád is. A hét végéig még bekerültek a konyhai sarokszelepek, mert különben a konyhás nem tud alkotni, mivel centire van a csatlakozó a mosogatógéptől, aminek a háta mögött, mint kiderült, nem lehet semmi más. (És igazából emiatt a konyhai vízcsatlakozásokat arrébb is kellett 10 centivel tenni.)
A következő héten kész lett a végleges villanyoszlop, egy "betongyámos" szörnyeteg, amit eredetileg máshova és a kerítésbe szerettünk volna tenni, de különbféle okok miatt végülis egyik sem úgy lett. Viszont megvolt gyorsan. Az ok idegesítő: az ELMÜ menet közben változtatott a véleményén, hogy mégsem adnak közműnyilatkozatot ideiglenes mérőre, mert csak. Így kell a végleges, miközben még készen sincs semmi hozzá.
Megérkezett a melegvíztartály. Legalább azt be lehet kötögetni.
Április utolsó napjaiban adtam be a közműnyilatkozatokat, vagyis az ELMÜt akik kegyeskedtek átvenni, és a csatornát, amihez több lángoló karikán kellett átugranom, de ezt nem írom ide, mert végülis az embernek büntetőjogi felelőssége is van (na jó, csak vicceltem, és a hullát amúgy sem mondom meg, hova ástam). Mivel a használatbavételi kérelem már be lett adva, ez a hiánypótlás gyakorlatilag zöld utat adott neki.
Leave a comment