Múlt héten, meg ezen a héten is egy kedves hölgy takarítgatja a szobákat, mert már eléggé közelítünk T+0-hoz. Mostanában a ház belsejébe már alig megy valaki, az sem piszkos cipőben, stb. Ez csak háttérinformáció.
Esik az eső, és mivel múltkor úsztunk, kimentem a házhoz megnézni, hogy nincs-e baj. Nincs. De azért körbejártam, megnézni: hogy érzi magát az új esőelvezetés, amit ástam (jól). A házban már dolgozik a padlós ember, rakja a szegőléceket. Megyek fel, hallom, hogy a szobában (aminek az ablaka is le volt takarítva) épp motoros fűrésszel vág valamit. Gondoltam, hogy lehet, hogy nem tudja, hogy a szoba ki volt takarítva, szólok neki, hogy a háztartási helyiség még piszkos, ott tud vágni.
- Jó napot! Azt tudja, hogy ki volt takarítva? - kérdezem az ajtóból, mivel sáros a cipőm, nem akarok bemenni.
Nos, ennyi volt az én librettómban. Innentől ő vette át. Elkezd velem ordítani, hogy "mi van b---g" meg "mit kepzelsz te X", meg "mert azt hiszed b----g hogy azért mert a te házad", és "csak mert pénzed van", és még kb 15 b----g, miközben letépi magáról a tépőzáras térdvédőt, oda----a elém a szerszámait, majd folyamatos b----gezés közben még odalép elém, mintha most épp tervezné, hogy mely ponton kezdje a verekedést (ember 2 fejjel kisebb nálam), majd folytatva az abba sem hagyott repertoárt kihordja a dolgait, és "ne gondold b---g hogy ide beteszem a lábamat" köszönéssel elmegy.
Az egész tartott vagy 5 percig, 2-3 perc kellett, mire az elképedéstől egyáltalán szóhoz jutottam, és megkérdeztem, hogy vajon rossz napja van-e, de biztosított (b---g) hogy "eddig jó napja volt".
Az emberek nem normálisak.
Leave a comment