Házépítők izgalmai

Egy ideje gyanakvó, sanda oldalpillantásokkal kerülgettem a hőszivattyú földköri nyomásmérőjét. Baráti állapotban 1.7 bar-t mutat, de hát bizony egyideje erősen 1 alatt áll. Amikor már inkább a 0.5-re kezdett hajazni szóltam a gépésznek, hogy mizújs.

Mert ugye ha esik a nyomás, akkor lehet, hogy a csőből eltűnik az anyag. Jó, egy ideig lehet azt mondani, hogy egyre hűvösebb a folyadék és összemegy, de mindennek van határa; ennyire nem mehet össze. És szóval ha eltűnik, akkor az… és magamban elképzeltem a jobbnál-jobb lehetőségeket!

Ereszt a földszonda. Ez az, amivel semmit nem lehet csinálni azon túl, hogy amíg csak csöpög addig utánatölt, ha meg fröcsizik akkor kiiktatni, mert van benne egy környi tartalék. (A második dobás már egy új szonda.) De nem lenne jó.

Persze le van nyomáspróbázva, így vélhetően nem ez van, de ugye a csövek toldva vannak, amikor bemennek a házba, ha ott ereszt ahhoz is ki kell ásni a kertet. Nem lenne jó.

És ereszthet a házban. Mondjuk pl. a falban valahol. Háá-háá-háá!

Igazából nem nagyon vágytam arra, hogy ezek bármelyikre legyen, így vészforgatókönyvek helyett kivártam a gép észt.

Jó, kifújhatod a levegőt: semmi ilyesmi nem volt. :-)

Minden körön van egy nyomáskiegyenlítő tartály (szép, nagy és piros), ez nyom ellen, hogy a folyadék tágulhasson-szűkülhessen anélkül, hogy az egész kóceráj darabokra esne. Nos, ebben a tartályban ugyanúgy nyomás van, mint egy bicikligumiban (mellesleg ránézésre a szelep is ugyanolyan). Ha kimegy a nyomás, akkor… igen, kitaláltad, akkor úgy látszik mintha nem lenne nyomás a csőben. És ha az ember felfújja, akkor pedig CSODA! A nyomás visszajön. Akkor jó, ha kb. félig van (konkrétan nem ez a korrekt módja, de menet közben nincs más). Felfújtuk, mindenki boldog.

Meglódulnak ismét az események, az idő kivirult, kihajtottak a mesterek. :-)
Miközben a kerttel tervezgetünk, már számtalan „kellemes” eseményben lehet részünk. Egyrészt kell földet hozni, mert a mostaniban kevesebb a tápanyag, mint egy BigMac™ben, és akkor ennek kapcsán teljes kis menetrend alakult ki, hogy mikor kell gyomirtani az alsó réteget, kivárni a 2 hetet, földet hozni, rügyeztetni, gyomirtani, pihentetni... komolyan, hónapokkal előre már megvan, hogy mit mikor, mert ha nem, csúszik minden.
A füvezés kapcsán (most épp nem cannabis, csak a hagyományos) felmerült a hidrovetés, ami végülis csak azért nem lett, mert ők nem annyira kertterveznek meg cserjéznek, a kertész meg egyben megcsinálja, és nem kell két-három céget barátkoztatni (amúgy így picit drgább a fű, a hidrósok tényleg nem drágák).
Persze akkor jönnek a kérdések, hogy milyen bokrok, meg milyen sövény (az egyik oldalon nincs semmi takarás), és leginkább, hogy milyen fák maradhatnak. Ugyanis az egyik diófa esélytelen, mert ben nő a nagy diófa alatt, az ugrik. A másik meg összeér két meggyfával, és belép a highlander-effektus („csak egy maradhat”). De még kérdés, hogy melyik; az új helyi rendelet szerint immár a telken belüli fagyilkolás is bejelentés-köteles, de az önk. teljesen konstruktív, és azt mondták, hogy ha értelmes okokból és mértékkel csináljuk, akkor még kötelező pótlást sem írnak elő (amit amúgy szeretnénk, mármint nem kötelezően hanem pótolni, mert a keletkező zöld lukat jó lenne befázni).Ja és persze hátul az egyik meggyfa kampec, monília, utolsó stádium, már csak hörög és kapcsolgatja a tévécsatornákat.
Kert kapcsán öntözés, és a lusta ember költsön öntözőrendszerre. Mert különben extrém mennyiségben és időpontokban kellene öntözni, főleg az elején, meg amúgy is amit én öntözök, az fokozott evolúciós nyomás alá esik: csak a mindent kibíró fajták élik túl, tekintve a 3 havi száraz időszakok közötti 500mm-nyi slagolást.
És akkor elértünk a következő vicces részhez: kút. Mert hogy kutat lehet fúrni, vagy ásni, gyakorlatilag csak pénz kell hozzá. Sok.
Ráadásul az egész olyan, mint a lottó: senki nem tudja, hol a víz. Főleg milyen mélyen. Az egyik kútfúró 60 méterről indult, aztán 40-re tippelt, térkép alapján. Egy másik rögtön azt mondta, hogy 100 méter alatt, vagy ott se, ismerőse alapján. Tekintve a fúrás 6-8ezer/méter költségét, ez nagy mennyiségű, nem feltétlenül nyerő lottószelvénnyel egyenértékű.
Az ásott kutak eddig szintén eléggé rizikósak. 35-40e méterenként, jó, hogy elég 15 vagy 20 méter, haha, majdnem ugyanott vagy. És persze ki tudja a vízhozamot? Senki tudja.
Úgyhogy most körbejárás szomszédoknál, hogy kinél mekkora kút van, fúrták vagy ásták vagy Mózes lábnyomára repedt fel, aztán megnézzük, kinek van erre pénze...
Mindenesetre a kert megkapta az első balhorgot, a gyomok (ti. minden ami zöld) már kókadnak...

Amúgy, ha már idejöttem, mesélek arról, ami épp van: tavasz! Vagyis kezd az építkezéstől számos sebet kapott, jó kis agyagos, táptalan talaj feléledni, és így a kert most épp tele van elvadult árvácskákkal meg ha jól tudom nefelejcsekkel (ez mind zöldség, én meg nem vagyok nő, így nevezzük őket tudományos nevükön „virágoknak”), valamint a fák nekiálltak rügyzeni meg virgzani. Láthatóan túlélő kertünk van: az egy szem már tavaly is félhalott meggyfa továbbra is ezt tartja, míg a többiek látszólag jó erőben vannak.
Közben jött – néhány nem túl sikeres próbálkozás után – egy olyan kertész, aki láthatóan tudja is, hogy miről beszél, és megismeri magától az orgona és a bodza közti különbséget. :-) Úgy néz ki, hogy lesz egy alapinfó arról, hogy mi maradjon a fákból (az egyik kis dió sajnos mindenhez túl közel van, és a félholt meggyfa sem túl épületes látvány), meg hogy milyen zöldségek fognak élő kerítést képezni az arcunkba néző kedves szomszédoktól, valamint hogy hány vagyon lesz füvet csinálni, amihez kell normális talaj és varázslat. Amúgy érdekes társaság az öcsém Crown által mutatott hidrovetéses, a kertész is jókat hallott róluk.
Emellett a teraszt is le kellene burkolni, nyilván az is egy vagyon, viszont a beton nem szereti az időjárást, azon túl, hogy rút. Aztán ott a lábazat, ami tavaly kimaradt, de most vacillálunk a vödrös (2500Ft) vagy köves (4500Ft) között, mely előbbiből egyelőre nincs ami tetszik, utóbbi szép, de drága. Ehhez meg párosul a szintén idénre maradt járda kövezése, ami még keresés alatt áll.
Ja, és megszületett 2 hete a kerti csap. :-) Never too late.

Ha úgy teszek, mintha bárki olvasta volna azt, amit írtam (tekintve a nulla darab visszajelzést, ez teljesen reális gondolat, kac-kac..) akkor most elnézést kell kérnem, hogy nem dokumentáltam az előtte meg azóta eltelt dolgokat. Bár az igaz, hogy részben magamnak dokumentálok, de azért vannak, lesznek másoknak is talán érdekes dolgok.
Miről szeretnék majd írni? :-)
Az eltelt időről mindenképp, hogy mi mikor történt.
Szeretnék írni a tél tapasztalatairól a hőszippanccsal meg a melegvízzel, a szigetelésről a plafon, a kertről, a garázsról és a járdáról...
De nem igazán noszogat az, hogy magamnak írok, így ki kell várni... :-)

Csak érdekesség, hogy az árvíz óta kb mostanra száradtak ki a konnektorok, vezetékek meg a fal, így a mai nap ünnepélyesen ismét áram alá került a pince. Az eseményen senki nem halt meg áramütés következtében, az EV relé és a biztosítékok csak csapták ki magukat, így az esemény sikeresnek könyvelhető el. Holnap kiderül, hogy mit kezd az árammal az ott elterülő gépészeti dalárda.

A határidők nagyjából elfogytak, a hiányok pótolva lettek, a szemle megvolt, így érdeklődésemre, hogy mi a helyzet a Végső Irattal a választ kaptam, hogy postára került (nem definiált időpontban), de ha gondolom, személyesen be tudok érte menni.

Bementem.

Megvan.

15 nap fellebbezési idő után jogerős.

Múlt héten, meg ezen a héten is egy kedves hölgy takarítgatja a szobákat, mert már eléggé közelítünk T+0-hoz. Mostanában a ház belsejébe már alig megy valaki, az sem piszkos cipőben, stb. Ez csak háttérinformáció.

Esik az eső, és mivel múltkor úsztunk, kimentem a házhoz megnézni, hogy nincs-e baj. Nincs. De azért körbejártam, megnézni: hogy érzi magát az új esőelvezetés, amit ástam (jól). A házban már dolgozik a padlós ember, rakja a szegőléceket. Megyek fel, hallom, hogy a szobában (aminek az ablaka is le volt takarítva) épp motoros fűrésszel vág valamit. Gondoltam, hogy lehet, hogy nem tudja, hogy a szoba ki volt takarítva, szólok neki, hogy a háztartási helyiség még piszkos, ott tud vágni.

- Jó napot! Azt tudja, hogy ki volt takarítva? - kérdezem az ajtóból, mivel sáros a cipőm, nem akarok bemenni.

Nos, ennyi volt az én librettómban. Innentől ő vette át. Elkezd velem ordítani, hogy "mi van b---g" meg "mit kepzelsz te X", meg "mert azt hiszed b----g hogy azért mert a te házad", és "csak mert pénzed van", és még kb 15 b----g, miközben letépi magáról a tépőzáras térdvédőt, oda----a elém a szerszámait, majd folyamatos b----gezés közben még odalép elém, mintha most épp tervezné, hogy mely ponton kezdje a verekedést (ember 2 fejjel kisebb nálam), majd folytatva az abba sem hagyott repertoárt kihordja a dolgait, és "ne gondold b---g hogy ide beteszem a lábamat" köszönéssel elmegy.

Az egész tartott vagy 5 percig, 2-3 perc kellett, mire az elképedéstől egyáltalán szóhoz jutottam, és megkérdeztem, hogy vajon rossz napja van-e, de biztosított (b---g) hogy "eddig jó napja volt".

Az emberek nem normálisak.

Kicsit előre ugrok időben: május 30-án felhőszakadás talált utat a garzsábejárón át a pincébe, ahol 120 centi vízben állt minden, ami ott volt, vagy a vízen oda beúszott. Kb. 50 köbméter sárlét 2.5 órán át szívta 3 szivattyú. Május 15 körüli a biztosító felelősségvállalásának datálása. Lucky?

Mindenesetre a teljes pinceszint elektromos részét fizikailag is le kellett kötni a szivárgó áramok és az EV relé v(íz)iszonya okán, azóta szárad.

Amint azt megállapítottam még márciusban: vagy építkezünk, vagy blogolunk, ahogy látom. Így építkeztünk inkább. Mivel igyekszem vezetni, hogy mikor mi történik, a történelmi vissza- sőt áttekintést megkönnyíti. Nos, lássuk tehát, mi történt március vége óta...

Április elejéig, vagyis majd' két hétig folyt a belső vakolás.

A következő hét mozgalmasabb volt, mert nekiesett a burkoló a pincétől kezdve az előszobán át a fürdőkig a lapoknak, a festő a helyiségeknek (belülről persze), bekerültek az ablakok a helyükre, majd a redőnyök is. Kalandos útjának végén (kereskedő messzi vidékről - albérlet - ház - albérlet - ház) helyére került a zuhanytálca is, ami relációban volt az aljzatbetonnal, a padlófűtéssel és a gépészekkel, akik beállították. Ugyanezen hét szombatján áram alá került a ház.

A következő héten megérkezett a bejárati ajtó, amit lezártunk, hogy a nép ne azon járjon át.

A burkoló szintén itt, a hét elején szedte fel az egész folyosót, mivel az a folyosó végére már több, mint 5 centit "kanyarodott", majd nekiállt újra. Közben kávázás az ablakoknál, kerti tároló ajtaja (ennek beszereléséhez a kőművesek a saját áthidalójukat aranyfüst vékonyságúra vésték) és a biztonsági ajtó a pincébe került be, ez utóbbinál ismét kiderült, hogy acélajtót nem szabad kőművesekkel berakatni, mert ötször annyi időbe kerül, és akkor sem biztos, hogy 100%-os. Sokszor kellett nekifutniuk.

Az ablakosok ismét állítottak a teraszajtón. Ez egy érzékeny pont, mivel kifejezetten ezért választottuk ezt a profilt/gyártót, mert az anyjuk életére esküdöztek, hogy bizony minden alkatrészük (zsanér, ablakkeret, stb) elbírja a 240 cm magas, 90 cm széles 3 rétegű üveges erkélyajtót; ehhez képest már a második napon akadozott. (Ezzel kapcsolatban még fognak jönni.)

Apró finomságként (férfiembernek) elindult az első elektromos kütyü: bekerült az áram a garázsajtóba. Megy fel, és le, és fel, és le... mintha csak egy szellő hintáztatná a... bocs, elkalandoztam.

A következő hét a riasztóval kezdődött, mivel zárhatóvá vált a ház. (Ezzel párhuzamosan indult a biztosító lakásbiztosítási érdeklődésem, melyre a T. kollégáik a végbelük termékét sem pazarolták reám, de ez csak később derült ki, amikor azt vettem észre, hogy nem jelentkeztek.) Viszont helyére került a kád is. A hét végéig még bekerültek a konyhai sarokszelepek, mert különben a konyhás nem tud alkotni, mivel centire van a csatlakozó a mosogatógéptől, aminek a háta mögött, mint kiderült, nem lehet semmi más. (És igazából emiatt a konyhai vízcsatlakozásokat arrébb is kellett 10 centivel tenni.)

A következő héten kész lett a végleges villanyoszlop, egy "betongyámos" szörnyeteg, amit eredetileg máshova és a kerítésbe szerettünk volna tenni, de különbféle okok miatt végülis egyik sem úgy lett. Viszont megvolt gyorsan. Az ok idegesítő: az ELMÜ menet közben változtatott a véleményén, hogy mégsem adnak közműnyilatkozatot ideiglenes mérőre, mert csak. Így kell a végleges, miközben még készen sincs semmi hozzá.

Megérkezett a melegvíztartály. Legalább azt be lehet kötögetni.

Április utolsó napjaiban adtam be a közműnyilatkozatokat, vagyis az ELMÜt akik kegyeskedtek átvenni, és a csatornát, amihez több lángoló karikán kellett átugranom, de ezt nem írom ide, mert végülis az embernek büntetőjogi felelőssége is van (na jó, csak vicceltem, és a hullát amúgy sem mondom meg, hova ástam). Mivel a használatbavételi kérelem már be lett adva, ez a hiánypótlás gyakorlatilag zöld utat adott neki.

 

Jó szelet!

Ez a blog dolog láthatóan nem működik, mert sose lesz idő arra, hogy épp naprakészen meséljen az ember. Most azzal elintézem a december és március közötti részt, például, hogy nem történt semmi.

Ott hagytuk abba, hogy december végére elkészül az aljzatbeton, és akkor egész jók vagyunk, szerkezetkészen.

Ehhez képest aznap, mikor jöttek volna kőmester elvtársaim az Úrban, elkezdett fagyni, de gazdagon. Nos, mi nem betonozunk mínusz tízben, így elérkezett február 23, amikor a gépész eljutott odáig, hogy felfújta a teljes cuccot 4 bar vízzel, földköri talajszondát, fűtést, vizet. Aztán reménykedtünk, hogy nem fog fagyni. Míg tartott a meleg, gyorsan ráugrott a decemberben már letekert padlófűtésre, meg egyéb csövekre, meg szigetelésre, meg vashálóra az aljzatbeton, sikerült, nem fagyott darabokra. Utána jöhet a vakolás...

Egy fenét jöhet, március elején leesett az aznapi első hó, szerencsére a víz már kikerült a csövekből, így nem fagyott darabokra (csak egy helyen domborodott rá a födémbeton alsó 1mm-es részére, és ledobta), viszont vakolás nuku.

Viszont a folyamatosan határidővesztő gépészek orgazmikus állapotban kivonultak, mivel hirtelen nyertek még legalább plusz egy hetet, és (amúgy padlógázon) megcsinálták a légtechnika csöveit, vésegettek (betont, villanydrótot, ami épp az utukba került), majdnem teljesn készre, szépre. Megcsinálták szépen a szellőzés tetőkivezetését is, még jó, hogy megbeszéltük, hogy ne csinálják meg, mert az ácsok fogják, viszont nagyon jól néz ki, picike, és pont tetőszínű. Megcsinálták továbbá a kamra kiszellőző csöveit, azt is kivezették, na amit viszont baromira megbeszéltünk, hogy nem fogják most megcsinálni, hanem majd kitaláljuk 1-2 év múlva, de mindegy, gondolom, ment lendületből, valaki majd csak kifizeti, hahaha, jól megszívta a hülyéje. Ja, én. De ez sem igazi gond.

Persze közben a villanyosok is kényelmesen be tudtak mindent fejezni, klassz.

Egészen mostanáig, mert Petőfiékkel megjött a tavasz, és most vakol egy csomó ember ezerrel.

A gépészek majd még jönnek, feljebb vésik az egyik apróbb, 2x20 centi átmérűjű csövet, a villanyos meg kijavítja a szétvésett drótokat.

Ismét haladunk!