Recently in Építkezés Category

Egy ideje gyanakvó, sanda oldalpillantásokkal kerülgettem a hőszivattyú földköri nyomásmérőjét. Baráti állapotban 1.7 bar-t mutat, de hát bizony egyideje erősen 1 alatt áll. Amikor már inkább a 0.5-re kezdett hajazni szóltam a gépésznek, hogy mizújs.

Mert ugye ha esik a nyomás, akkor lehet, hogy a csőből eltűnik az anyag. Jó, egy ideig lehet azt mondani, hogy egyre hűvösebb a folyadék és összemegy, de mindennek van határa; ennyire nem mehet össze. És szóval ha eltűnik, akkor az… és magamban elképzeltem a jobbnál-jobb lehetőségeket!

Ereszt a földszonda. Ez az, amivel semmit nem lehet csinálni azon túl, hogy amíg csak csöpög addig utánatölt, ha meg fröcsizik akkor kiiktatni, mert van benne egy környi tartalék. (A második dobás már egy új szonda.) De nem lenne jó.

Persze le van nyomáspróbázva, így vélhetően nem ez van, de ugye a csövek toldva vannak, amikor bemennek a házba, ha ott ereszt ahhoz is ki kell ásni a kertet. Nem lenne jó.

És ereszthet a házban. Mondjuk pl. a falban valahol. Háá-háá-háá!

Igazából nem nagyon vágytam arra, hogy ezek bármelyikre legyen, így vészforgatókönyvek helyett kivártam a gép észt.

Jó, kifújhatod a levegőt: semmi ilyesmi nem volt. :-)

Minden körön van egy nyomáskiegyenlítő tartály (szép, nagy és piros), ez nyom ellen, hogy a folyadék tágulhasson-szűkülhessen anélkül, hogy az egész kóceráj darabokra esne. Nos, ebben a tartályban ugyanúgy nyomás van, mint egy bicikligumiban (mellesleg ránézésre a szelep is ugyanolyan). Ha kimegy a nyomás, akkor… igen, kitaláltad, akkor úgy látszik mintha nem lenne nyomás a csőben. És ha az ember felfújja, akkor pedig CSODA! A nyomás visszajön. Akkor jó, ha kb. félig van (konkrétan nem ez a korrekt módja, de menet közben nincs más). Felfújtuk, mindenki boldog.

Meglódulnak ismét az események, az idő kivirult, kihajtottak a mesterek. :-)
Miközben a kerttel tervezgetünk, már számtalan „kellemes” eseményben lehet részünk. Egyrészt kell földet hozni, mert a mostaniban kevesebb a tápanyag, mint egy BigMac™ben, és akkor ennek kapcsán teljes kis menetrend alakult ki, hogy mikor kell gyomirtani az alsó réteget, kivárni a 2 hetet, földet hozni, rügyeztetni, gyomirtani, pihentetni... komolyan, hónapokkal előre már megvan, hogy mit mikor, mert ha nem, csúszik minden.
A füvezés kapcsán (most épp nem cannabis, csak a hagyományos) felmerült a hidrovetés, ami végülis csak azért nem lett, mert ők nem annyira kertterveznek meg cserjéznek, a kertész meg egyben megcsinálja, és nem kell két-három céget barátkoztatni (amúgy így picit drgább a fű, a hidrósok tényleg nem drágák).
Persze akkor jönnek a kérdések, hogy milyen bokrok, meg milyen sövény (az egyik oldalon nincs semmi takarás), és leginkább, hogy milyen fák maradhatnak. Ugyanis az egyik diófa esélytelen, mert ben nő a nagy diófa alatt, az ugrik. A másik meg összeér két meggyfával, és belép a highlander-effektus („csak egy maradhat”). De még kérdés, hogy melyik; az új helyi rendelet szerint immár a telken belüli fagyilkolás is bejelentés-köteles, de az önk. teljesen konstruktív, és azt mondták, hogy ha értelmes okokból és mértékkel csináljuk, akkor még kötelező pótlást sem írnak elő (amit amúgy szeretnénk, mármint nem kötelezően hanem pótolni, mert a keletkező zöld lukat jó lenne befázni).Ja és persze hátul az egyik meggyfa kampec, monília, utolsó stádium, már csak hörög és kapcsolgatja a tévécsatornákat.
Kert kapcsán öntözés, és a lusta ember költsön öntözőrendszerre. Mert különben extrém mennyiségben és időpontokban kellene öntözni, főleg az elején, meg amúgy is amit én öntözök, az fokozott evolúciós nyomás alá esik: csak a mindent kibíró fajták élik túl, tekintve a 3 havi száraz időszakok közötti 500mm-nyi slagolást.
És akkor elértünk a következő vicces részhez: kút. Mert hogy kutat lehet fúrni, vagy ásni, gyakorlatilag csak pénz kell hozzá. Sok.
Ráadásul az egész olyan, mint a lottó: senki nem tudja, hol a víz. Főleg milyen mélyen. Az egyik kútfúró 60 méterről indult, aztán 40-re tippelt, térkép alapján. Egy másik rögtön azt mondta, hogy 100 méter alatt, vagy ott se, ismerőse alapján. Tekintve a fúrás 6-8ezer/méter költségét, ez nagy mennyiségű, nem feltétlenül nyerő lottószelvénnyel egyenértékű.
Az ásott kutak eddig szintén eléggé rizikósak. 35-40e méterenként, jó, hogy elég 15 vagy 20 méter, haha, majdnem ugyanott vagy. És persze ki tudja a vízhozamot? Senki tudja.
Úgyhogy most körbejárás szomszédoknál, hogy kinél mekkora kút van, fúrták vagy ásták vagy Mózes lábnyomára repedt fel, aztán megnézzük, kinek van erre pénze...
Mindenesetre a kert megkapta az első balhorgot, a gyomok (ti. minden ami zöld) már kókadnak...

Amúgy, ha már idejöttem, mesélek arról, ami épp van: tavasz! Vagyis kezd az építkezéstől számos sebet kapott, jó kis agyagos, táptalan talaj feléledni, és így a kert most épp tele van elvadult árvácskákkal meg ha jól tudom nefelejcsekkel (ez mind zöldség, én meg nem vagyok nő, így nevezzük őket tudományos nevükön „virágoknak”), valamint a fák nekiálltak rügyzeni meg virgzani. Láthatóan túlélő kertünk van: az egy szem már tavaly is félhalott meggyfa továbbra is ezt tartja, míg a többiek látszólag jó erőben vannak.
Közben jött – néhány nem túl sikeres próbálkozás után – egy olyan kertész, aki láthatóan tudja is, hogy miről beszél, és megismeri magától az orgona és a bodza közti különbséget. :-) Úgy néz ki, hogy lesz egy alapinfó arról, hogy mi maradjon a fákból (az egyik kis dió sajnos mindenhez túl közel van, és a félholt meggyfa sem túl épületes látvány), meg hogy milyen zöldségek fognak élő kerítést képezni az arcunkba néző kedves szomszédoktól, valamint hogy hány vagyon lesz füvet csinálni, amihez kell normális talaj és varázslat. Amúgy érdekes társaság az öcsém Crown által mutatott hidrovetéses, a kertész is jókat hallott róluk.
Emellett a teraszt is le kellene burkolni, nyilván az is egy vagyon, viszont a beton nem szereti az időjárást, azon túl, hogy rút. Aztán ott a lábazat, ami tavaly kimaradt, de most vacillálunk a vödrös (2500Ft) vagy köves (4500Ft) között, mely előbbiből egyelőre nincs ami tetszik, utóbbi szép, de drága. Ehhez meg párosul a szintén idénre maradt járda kövezése, ami még keresés alatt áll.
Ja, és megszületett 2 hete a kerti csap. :-) Never too late.

Csak érdekesség, hogy az árvíz óta kb mostanra száradtak ki a konnektorok, vezetékek meg a fal, így a mai nap ünnepélyesen ismét áram alá került a pince. Az eseményen senki nem halt meg áramütés következtében, az EV relé és a biztosítékok csak csapták ki magukat, így az esemény sikeresnek könyvelhető el. Holnap kiderül, hogy mit kezd az árammal az ott elterülő gépészeti dalárda.

A határidők nagyjából elfogytak, a hiányok pótolva lettek, a szemle megvolt, így érdeklődésemre, hogy mi a helyzet a Végső Irattal a választ kaptam, hogy postára került (nem definiált időpontban), de ha gondolom, személyesen be tudok érte menni.

Bementem.

Megvan.

15 nap fellebbezési idő után jogerős.

Múlt héten, meg ezen a héten is egy kedves hölgy takarítgatja a szobákat, mert már eléggé közelítünk T+0-hoz. Mostanában a ház belsejébe már alig megy valaki, az sem piszkos cipőben, stb. Ez csak háttérinformáció.

Esik az eső, és mivel múltkor úsztunk, kimentem a házhoz megnézni, hogy nincs-e baj. Nincs. De azért körbejártam, megnézni: hogy érzi magát az új esőelvezetés, amit ástam (jól). A házban már dolgozik a padlós ember, rakja a szegőléceket. Megyek fel, hallom, hogy a szobában (aminek az ablaka is le volt takarítva) épp motoros fűrésszel vág valamit. Gondoltam, hogy lehet, hogy nem tudja, hogy a szoba ki volt takarítva, szólok neki, hogy a háztartási helyiség még piszkos, ott tud vágni.

- Jó napot! Azt tudja, hogy ki volt takarítva? - kérdezem az ajtóból, mivel sáros a cipőm, nem akarok bemenni.

Nos, ennyi volt az én librettómban. Innentől ő vette át. Elkezd velem ordítani, hogy "mi van b---g" meg "mit kepzelsz te X", meg "mert azt hiszed b----g hogy azért mert a te házad", és "csak mert pénzed van", és még kb 15 b----g, miközben letépi magáról a tépőzáras térdvédőt, oda----a elém a szerszámait, majd folyamatos b----gezés közben még odalép elém, mintha most épp tervezné, hogy mely ponton kezdje a verekedést (ember 2 fejjel kisebb nálam), majd folytatva az abba sem hagyott repertoárt kihordja a dolgait, és "ne gondold b---g hogy ide beteszem a lábamat" köszönéssel elmegy.

Az egész tartott vagy 5 percig, 2-3 perc kellett, mire az elképedéstől egyáltalán szóhoz jutottam, és megkérdeztem, hogy vajon rossz napja van-e, de biztosított (b---g) hogy "eddig jó napja volt".

Az emberek nem normálisak.

Kicsit előre ugrok időben: május 30-án felhőszakadás talált utat a garzsábejárón át a pincébe, ahol 120 centi vízben állt minden, ami ott volt, vagy a vízen oda beúszott. Kb. 50 köbméter sárlét 2.5 órán át szívta 3 szivattyú. Május 15 körüli a biztosító felelősségvállalásának datálása. Lucky?

Mindenesetre a teljes pinceszint elektromos részét fizikailag is le kellett kötni a szivárgó áramok és az EV relé v(íz)iszonya okán, azóta szárad.

Jó szelet!

Ez a blog dolog láthatóan nem működik, mert sose lesz idő arra, hogy épp naprakészen meséljen az ember. Most azzal elintézem a december és március közötti részt, például, hogy nem történt semmi.

Ott hagytuk abba, hogy december végére elkészül az aljzatbeton, és akkor egész jók vagyunk, szerkezetkészen.

Ehhez képest aznap, mikor jöttek volna kőmester elvtársaim az Úrban, elkezdett fagyni, de gazdagon. Nos, mi nem betonozunk mínusz tízben, így elérkezett február 23, amikor a gépész eljutott odáig, hogy felfújta a teljes cuccot 4 bar vízzel, földköri talajszondát, fűtést, vizet. Aztán reménykedtünk, hogy nem fog fagyni. Míg tartott a meleg, gyorsan ráugrott a decemberben már letekert padlófűtésre, meg egyéb csövekre, meg szigetelésre, meg vashálóra az aljzatbeton, sikerült, nem fagyott darabokra. Utána jöhet a vakolás...

Egy fenét jöhet, március elején leesett az aznapi első hó, szerencsére a víz már kikerült a csövekből, így nem fagyott darabokra (csak egy helyen domborodott rá a födémbeton alsó 1mm-es részére, és ledobta), viszont vakolás nuku.

Viszont a folyamatosan határidővesztő gépészek orgazmikus állapotban kivonultak, mivel hirtelen nyertek még legalább plusz egy hetet, és (amúgy padlógázon) megcsinálták a légtechnika csöveit, vésegettek (betont, villanydrótot, ami épp az utukba került), majdnem teljesn készre, szépre. Megcsinálták szépen a szellőzés tetőkivezetését is, még jó, hogy megbeszéltük, hogy ne csinálják meg, mert az ácsok fogják, viszont nagyon jól néz ki, picike, és pont tetőszínű. Megcsinálták továbbá a kamra kiszellőző csöveit, azt is kivezették, na amit viszont baromira megbeszéltünk, hogy nem fogják most megcsinálni, hanem majd kitaláljuk 1-2 év múlva, de mindegy, gondolom, ment lendületből, valaki majd csak kifizeti, hahaha, jól megszívta a hülyéje. Ja, én. De ez sem igazi gond.

Persze közben a villanyosok is kényelmesen be tudtak mindent fejezni, klassz.

Egészen mostanáig, mert Petőfiékkel megjött a tavasz, és most vakol egy csomó ember ezerrel.

A gépészek majd még jönnek, feljebb vésik az egyik apróbb, 2x20 centi átmérűjű csövet, a villanyos meg kijavítja a szétvésett drótokat.

Ismét haladunk!

Lassan másfél, na majdnem inkább kettő hónapja nem írtam semmit, de nem azért, mintha semmi nem történne, hanem gyakorlatilag levegőt is csak a púpomban levő tartalékból veszek. Azon túl, hogy építkezünk persze minden mást is csinálni kell, és a minden más nem kegyeskedik ezt felfogni. Úgyhogy a haladás dokumentálása nyomokban történik. Most megpróbállak titeket kissé képbe hozni, amennyire lehetséges ilyen kívülálló társaságnál.

Szóval novemberben ott hagytuk abba, hogy a harkályok kopácsolni kezdtek a tetőn, közben pedig a kőemberkék nekiálltak a belső lépcsőknek. Ez utóbbi ment, mint a villám, és másfél hét múlva már minden lépcső készen volt, sőt...

Mert a tervező nagyvonalúan elnézte a dologot - a már említett módon -, mert ha a padlás nincs beépítve, akkor arról terv sem kell, vagyis a félszint lépcsőjének teteje (ami belenyúl' a padlástérbe) sem volt megdizálynolva. Kezdetben a "doboz rá és haj rá" elvben maradtunk, de a harkályok viccelődni kezdtek, hogy miért nem csinálok rá ferde tetőt, és akkor a padlásban is lesz lépcső. Hát azért, mert az lépcsőnek drága, valamint akkor ezt a részt nem tudom leszigetelni. Jogos. Viszont ennek ellenére lehet ferde, csak épp a teteteje sima, amit le lehet szigetelni, amire rá épp lehet egy létrát vagy lépcsőszerűt vagy akármit tenni, ha épp kell. És tényleg jobban néz ki.

...Szóval két hét múlva már ez a ferde ető is megvolt, a padláslépcső falaival egyetemben.

November második hetében kezdtek el a villanyosok fúrni-faragni, miután ismét átbeszéltünk mindent. Persze azonnal felmerült az az apró, ám nehezen elhessegethető jelenség, hogy nekünk a házat készre kell tudni, beleértve, de nem kizárólagosan, a konyha pontos berendezését, az elemek szélességét és magasságát, még jó, hogy a színét (még) nem. Mert ugye ez befolyásolja a villanyost (konnektorok helye és magassága, villanykiállások), meg a hamarosan érkező gépészt is (víz-csatorna). Kellemes, így nekiálltunk konyházni is, mintha jobb dolgunk épp nem lett volna (úgymint nyílászárók kint és bent).

November végén elindult a garázsszint vakolása, közben pedig megbeszéltük, hogy a Bobcat, ami a hátsó kerten némi terepalakítást végez (részben a leendő terasz, részben az esővíz, részben pedig a ház oldalának betömése okán) kiássa a talajszondák fúrásához szükséhs 8m³ iszapgödröt. Jó az. Természetesen 2 nap múlva lepukkant a bobcat. Nagyon. Áááá. Holnap jönnek a fúrósok, és nincs iszapgödör...

Az első két földmunkás nem vállalja. A második vállalta volna, ha beférne, de nem fér be. Bobcat-je nincs. De a harmadiknak van, viszont nem ér rá csak dálután, de a fúrósok jönnek 10-re....

Eljön a fúrónap (nov 25), és reggel hív a földmunkás hogy elcsúszott a munkája, úgyhogy reggel héttől ás. 10-re kész. Fúrósok késnek a forgalom miatt, 11-re itt vannak. Whoooááááá!

Szép kis iszapgödör lett, időre. Fúrósok megjöttek, élmény nézni, ahogyan beálltak a 7 méterszer kettő méter ötvenes teherautóval a nem erre méretezett nyíláson, az 5 méter mínusz ház mínusz kerítés mínusz fák méretű előkertbe. Ja és útban a gáz, a csatornaszem, a vízakna, de mindent megoldottak. És kifúrták, két és fél nap alatt, kétser 80 méter, csővel.

Közben készen lett a csatorna, a tető. November végén indul a kátrányozás, hogy tudjanak a földön is dolgozni, akiknek kell.

December elsején esik. Így másnap no bobcat, nincs szondaárok, nincs esőcsatornaásás, nincs további tereprendezés. Semmi.

Dec 11-ig gépészek és villanyosok dolgoznak a házban, szombaton pedig megjött a garázsajtó, az első lépésként az alsó rész zárhatóvá tétele felé. (Jó lett.)

Dec 14-re volt a a gépészek határideje (mert a villanyosok készen lettek, sans bosszúság, mert az egyik hűtés vészlekapcsoló funkciót ellátó párakicsapódás-érzékelőt hülye helyre álmondta minden illetékes, és ennek áthelyezése miatt kellett még dolgozniuk kicsit), mert utána aljzatbetonozás, és akkor karácsonyra már szinte kész.

December 14 éjjeli hőmérzéklet mínusz kettő fok. Utána nappal mínusz, éjjel mínusz. Beton ugrik, mert a padlófűtés nem kap orgazmust tőle, meg igazából a beton többi része sem. Az adaléktól meg a betonvas. Így januárra csúszunk, mert ünnepek között a nyál sem folyik. (Erre poénból persze karácsonyra a -15 fok felmelegszik +10-ig, jófej vagy, Allah!)

Szóval most itt tartunk, ja, a szondacső legalább be van sütve a helyére, be is lehetne talán már temetni, ha jönne a temetőőr egy lapáttal...

Folyt köv január. Buék.

 

Tegnap megérkeztek a faemberkék. Akarom mondani ácsok. Ma már lehet is látni valamit a tető alakjából, pár nap, és vizuálisan látszik (mert amúgy nem tudom, hogy tudna még), hogy mekkora is lesz a túllógás a csüngő csatorna (vagy mi a buzogánynak híjják) mögött, és hogy is fog találkozni a két kontyolt tetőrész. Az is látszik, hogy valóban mekkora hely is lesz a padláson; tényleg kb. annyi, mint a rajzon (pontosabban a 3D bejárás során), vagyis kb 2-3 pici szobányi, vagy egy darab akárminyi, lévén, nem akarjuk egyelőre használni.

Elszaladtunk fakezelő anyagért (mert a színét nekünk kellett kitalálni; a Remmers "dió" fantázianevű anyaga lett a győztes, ami ismeretlen falszínnél elég jó, akarom mondani bátor eredmény), és rohamban, 1 óra alatt meg is fordultunk.

Ezzel párhuzamosan a kőmívesek nem unatkoznak, mert most, hogy felhúzták a falakat újabb szórakozás után néztek. Most épp a garázsbeálló melletti támfalat húzták fel, és megcsinálták a garázsbeálló alapozásának kulékavicsos részét (plusz berendelték a belevaló vashálót). Jó látni, hogy valóban nem egy halálos szakadák meredezik az út és a garázs között, hanem egy kellemes lejtésű utacska - volt értelme ezt a részt egy méterrel hátratolni. Kudos a tervezőnek (köszi, Mariann!).